Ki is vagyok pontosan?
Mindig is emberekkel akartam dolgozni – segíteni, amikor a legnagyobb szükség van rá. 18 évesen kezdtem a mentőszolgálatnál mentőápolóként, majd mentőtiszti diplomát szereztem, és ezt később egy kiterjesztett sürgősségi mesterdiplomával egészítettem ki.
Ez nem csak papír – ez azt jelenti, hogy mélyen értem az emberi test működését, és a gyakorlatban is éveken át dolgoztam vele.
Mentősként és sürgősségi osztályon szolgálva megtanultam, mit jelent az igazi jelenlét, empátia és küzdelem, ha az emberi életről van szó. A gyors döntések, a kiszámíthatatlan helyzetek, és az emberi sorsok közelről való megélése formáltak azzá, aki ma vagyok.
De az igazi fordulat akkor jött, amikor a saját testem ellenem fordult…
Amikor a testem ellenem fordult
Sokáig nem értettem, mi történik velem...
Egykor "Siklónak" hívtak – sportos, 80 kilós, jó kondiban lévő srác voltam, aki 183 cm-es magasságához arányosan edzett testtel dolgozott a mentőknél.
Aztán valami elkezdett megváltozni… gyorsan, alattomosan, megállíthatatlanul.
Hirtelen hízni kezdtem. Nem ettem többet, nem éltem másképp – mégis, a kilók csak jöttek. A hasamon a bőr megrepedt. A végtagjaim elgyengültek. A libidóm eltűnt, a hangulatom ingadozott, a látásom romlott, és leginkább azt éreztem:
„Ez már nem én vagyok.”
140 kilóra híztam.
És a legrosszabb az volt, hogy elvesztettem az uralmat a saját testem felett. Akkor döntöttem úgy, hogy elég.
Szakemberhez fordultam, és megdöbbentő diagnózist kaptam:
egy hormontermelő daganat volt az agyalapi mirigyemben – a betegséget Cushing-szindrómának hívják. Ez egy ritka betegség, de az én esetem – az ún. centrális (agyalapi mirigy eredetű) Cushing-szindróma – még ezen belül is kivételes mivel évente mindössze kb. 1-2 emberből lesz diagnosztizálva 1 millióból.
(Az incidenciája: 1–2 fő/1 millió lakos/év)
A daganat nyomta a látóidegemet, és teljes hormonháztartási káoszt idézett elő a testemben.
Megműtöttek. Túléltem. De nem volt vége.
Elkezdtem újra felépíteni magam – a nulláról, testileg és lelkileg is.
Nem csak fogyni akartam. Megérteni akartam, mi történt velem.
És a kezembe akartam venni az irányítást.
A tükör másik oldala
A műtét után valami megmozdult bennem. A testem még messze nem volt rendben, de a lelkem elkezdett harcolni.
Otthon kezdtem el edzeni. Titokban, zárt ajtók mögött. Nem akartam, hogy bárki lássa, mivé lettem. Nem akartam még a konditerem tükrében sem találkozni azzal, aki ott állt előttem.Utáltam azt, akit visszanézett rám.Azt az embert, akinek nem volt kontrollja a saját teste felett.
De nem adtam fel.
Olvastam, kutattam, éjjelente bújtam az internetet, fórumokat, orvosi cikkeket, tapasztalatokat.
Kerestem a választ:
„Hogyan kaphatom vissza a régi testemet? A régi önmagamat?”
Belevágtam.
Kipróbáltam mindent, amit az internet és a fitness-ipar kínált. „Csodadiéták”, trendi étrendek, koplalások, tiltólisták…
Rengeteg pénzt költöttem zsírégetőknek nevezett táplálék-kiegészítőkre, amik ígéretekkel voltak tele, de eredménnyel alig.
Aztán egyszer csak összeszedtem magam, és beléptem egy konditerem ajtaján. Ez volt az első valódi áttörés.Elkezdtem fogyni. Alakultam. Újra éreztem az irányítást. Erőt.
Három évig tartott ez a küzdelmes, de mégis reménykeltő időszak. Nem volt lineáris. Voltak visszaesések, fájdalmak, gyenge napok. De mentem előre.
Aztán…
ismét jöttek a tünetek. A súlyom újra kúszni kezdett felfelé. Már nem 140, „csak” 110 kilóig — de éreztem, valami baj van. Ismét.
Az orvosi vizsgálatok igazolták:
a daganat visszatért. Kiújult.
Újra a startvonalnál – második műtét és a valódi fordulópont
A második műtét "megmentette" az életemet, de nem tudta visszaadni mindazt, amit a daganat elvett.
Maradandó károkkal maradtam.
A férfi nemi hormonjaim szintje jelentősen csökkent. Megjelent egy ösztrogén-gát, amit szó szerint „át kellett törni”.
A stresszhormon-termelésem a beavatkozás után is magasabb maradt az egészséges emberekéhez képest. Ezek nem múló problémák – ezek az életem részei maradtak.
A szakorvosommal közösen kerestük a megoldásokat. Ismét elölről kezdődött a harc. De ezúttal másképp álltam hozzá.
Elegem lett az interneten keringő kamu edzős videókból és a „csodát ígérő” fitness influencerekből. Tudtam, hogy az emberi test működését mélyebben ismerem, mint a legtöbb ilyen hangos, de felszínes tanácsadó – hiszen az egész pályafutásom erre épült.
Úgy döntöttem, hormonális szintig ások. Megtanulom, mit tett a betegség a testemmel, és újraprogramozom a működését. A hátrányaimat pedig az előnyömre fordítom.
Közben elvégeztem egy személyi edző képzést, hogy a mozgástudományt is szilárd, tudományos alapokra helyezzem. Nem csak magamért – másokért is. Elkezdtem kliensekkel dolgozni, és megtapasztaltam a kettős sikerélményt:
láttam a változást saját magamon, és rajtuk is.
Miközben a testemen dolgoztam, folyamatosan jártam kontrollvizsgálatokra.
Egy alkalommal azt mondták:
a maradandó károsodások miatt nagyon csekély az esélye, hogy valaha édesapa lehessek. És ha mégis, ahhoz valószínűleg drasztikus orvosi kezelésekre lenne szükség.
Ez a mondat nem megtört.
Előrébb tolt.
Még elszántabb lettem, hogy bizonyítsak – nem csak másoknak, hanem saját magamnak is.
Az életem legnagyobb ajándéka
Hosszú évek munkája, küzdelme és önmagamon végzett kísérletezése után elértem azt, amit sokan lehetetlennek gondoltak.
Külső hormonpótlás nélkül hoztam olyan szintre a testem működését, hogy egyszerre tudtam izmot építeni és felesleget leadni.
És ekkor kaptam meg az életem legnagyobb ajándékát: a karjaimban tarthattam a gyönyörű kislányomat.
Ez a pillanat mindent megváltoztatott.
Innentől kezdve nem csak magamért haladok tovább az úton – hanem érte is.
Azért, hogy egészséges legyek, példát mutassak, és megéljem vele azokat a pillanatokat, amelyekért érdemes küzdeni.
Az út még nem ért véget. Ez egy élethosszig tartó életmód – de most már tudom, hogy vissza lehet szerezni a kontrollt, ha van elég kitartás és akarat.
És ha idáig eljutottál az én történetemben, tudd, hogy nem vagy egyedül a küzdelmedben.Lehet, hogy most nehéz, lehet, hogy reménytelennek tűnik – de van visszaút.
Én megtaláltam. És te is meg fogod.
